Ahogy tudjuk, a nyelvtanulás életünk elengedhetetlen része. Számtalan tényezőt kell figyelembe vennünk a nyelvtanulás során, például: "Miért tanulunk nyelveket?" vagy "Mi a célunk a nyelvtanulással?"
E két kérdés megválaszolása nehéz, mivel az emberek különböznek. Míg egyeseknek veleszületett tehetségük van a nyelvekhez, másoknak ez kevésbé megy természetesen. Azok, akik jó nyelvérzékkel rendelkeznek, a nyelvtanulást az élet természetes részének tekinthetik. Azok számára pedig, akiknek nincs ilyen tehetségük, a nyelvtanulás nem lehetetlen. Egyetlen dolgot emelnék ki, ami a nyelvtanulás megkezdésének titka: "AKARATERŐ".
Ha nyelvet szeretnél tanulni, először is el kell döntened, hogy mi a célod a választott nyelvvel. A nyelvtanulás minden élethelyzetben hasznos lehet: utazás, szórakozás, tanulás, munka stb. Azonban egy dologban tisztán kell látnunk, mégpedig a saját fejünkben: egyedül rajtunk múlik, hogy miért vagy milyen céllal kezdünk el nyelvet tanulni.
Első lépésként olyan nyelvet kell kiválasztanunk, amelyet szívesen tanulunk és beszélünk. Megvan? Ha már kiválasztottuk a nyelvet, el kell kezdenünk felfedezni a saját célnyelvünket. Tisztázni kell azt a tényt, hogy nincs könnyű nyelv – legfeljebb egy nyelv lehet számunkra könnyű. Ha egy nyelv lenyűgöz minket, akkor az általunk tanult nyelv bizonyos mértékig könnyűvé válik. Azonban el kell képzelnünk, mit jelent ez a "bizonyos mérték".
Olyan ez, mint a búvárkodás: megpróbálunk merülni, egyre mélyebbre úszni. Egy bizonyos mélységtől kezdve a búvárkodás nehezebbé válik a víz magas nyomása miatt. Ahogy még mélyebbre merülünk, a nyomás tovább nő, és ez egyre nehezebbé teszi a dolgokat. A nyelvtanulásra is igaz ez a "bizonyos mérték" definíciója: amikor mélyíteni kezdjük a tudásunkat a kiválasztott nyelvben, sajnos a nyelvtan vagy a mondatszerkesztés egyre nagyobb "nyomást" gyakorol az agyunkra. Ez csökkenti az agyi kapacitásunkat, még akkor is, ha lelkesek és motiváltak vagyunk a tanulásban. Az agyunknak van egy határa.
Soha ne hagyjuk, hogy túlterhelődjön az agyunk. Ha átlépjük a határt, és több információt próbálunk belepréselni az agyunkba, mint amennyit képes feldolgozni, akkor az agy "kibocsájtja" azokat az információkat, amelyeket túl soknak érzékel. Mindennek van egy határa. Hiába próbálunk maximális mennyiségű információt megtanulni, ha túllépjük az agyunk kapacitását, az agy kibocsájtja a felesleges anyagot. Ha nem vagyunk biztosak a pontos agyi kapacitásunkban, érdemes egy listát készíteni, és lépésről lépésre megtervezni a tanulást. Lehetséges, hogy ez hosszú távú folyamat lesz, és egy olyan hosszú, részletes listát kapunk, amelyet el sem tudunk képzelni vagy feldolgozni. Azonban nem lehetetlen a tempót felgyorsítani.
Az, hogy mennyi időt fordítunk a nyelvtanulásra, nagyban befolyásolja a haladásunkat. Ha elfoglaltak vagyunk és kevés időnk van, a folyamat lassabb lesz, míg ha több szabadidővel rendelkezünk, gyorsabb ütemben haladhatunk. Minden perc értékes, és érdemes kihasználni őket, hiszen attól függ, hogy a haladásunk hosszú vagy rövid időt vesz-e igénybe. Milyen módszert választunk a nyelvtanuláshoz? Rengeteg különféle módszer létezik a nyelvtanulás céljából – némelyik elavult, míg mások hatékonyak.
Tegyük fel, hogy eldöntöttük, megépítjük az ideális házunkat. Leülünk, kinyitjuk a tervrajzot. Ez a tervrajz az ideális házunk (vagyis nyelvtudásunk) kapuja. Miután kinyitottuk a tervrajzot, elkezdjük megtervezni az első lépést: építsünk egy hatemeletes társasházat. A hat emelet a nyelvtanulás hat szintjét jelenti. Ellenőrizzük és átnézzük a nyelvtant – ez még csak a tervrajz. Szükségünk van az alapanyagokra: a téglákra. A téglák azok a szavak, amelyek felépítik a nyelv alapját, amelyet meg akarunk tanulni. Ha nincsenek tégláink, nem kezdhetjük el építeni az ideális házunkat. Ezért a nyelvtanulás elején alapvető szavakat kell tanulnunk, témáról témára haladva. Ezzel felépítjük a földszintet, amely az A1-es szint.
A nyelveknek hat mérhető szintje van. Az Európai Unióban ezt CEFR-nek hívják, ami a Common European Framework of Reference for Languages rövidítése. Az A1 szint a földszint, az a hely, ahol élni jólesik. Az első emeletet nem építhetjük meg, amíg a földszint nem készül el. Ugyanígy nem léphetünk magasabb nyelvi szintre, ha nincsenek meg az alapvető anyagaink. Ha egy bizonyos mennyiségű szót megtanultunk, akkor érkeztünk el a földszint befejezéséhez, és elegendő anyagunk van ahhoz, hogy továbblépjünk. Azonban mielőtt az első emelet építésébe kezdenénk, ismételnünk és karban kell tartanunk a földszintet. Ha hiányzik például néhány tégla, pótolnunk kell, mielőtt tovább haladnánk.
Az első emelet építéséhez már létrára van szükségünk, hogy elérjük a magasabb szinteket. Ez fizikai nyomást gyakorol az izmokra, ugyanúgy, ahogy a nyelvtanulás is egyre nagyobb szellemi nyomást gyakorol az agyunkra. Ahogy haladunk felfelé, észrevesszük, hogy minden nehezebbé válik. Több anyagra lesz szükség a következő szint, az első emelet befejezéséhez: több téglára, több feldolgozott anyagra. Ezeket lépésről lépésre kell feldolgoznunk, hogy tovább tudjunk haladni.
A nyelvtanulás folyamatában minden egyes szó kapcsolódik a haladás elméletéhez: apró lépésekben és fokozatosan kell haladnunk. Sose kapkodjunk, hiszen így biztosan elérjük a célunkat, amelyen dolgoztunk. Bár a legtöbb nyelvhez jó nyelvérzék szükséges, ha lenyűgöz minket a választott nyelv, a tanulás egyszerűbbé válik. Ha viszont nincs jó nyelvérzékünk, a haladás lassabb és nehezebb lesz. De ha motiváltak maradunk, és a nyelv, amit tanulunk, lenyűgöz minket, egyszer elérjük a munkánk gyümölcsét.
